Nos, ez valószínű az utolsó "csak úgy" típusú bejegyzés. Sokat írtam ugyanis a kirándulásokról, az érdekességekről, de a szürke hétköznapokról kevésbé. Mivel holnapra nincs házim, ezért most szánok erre is egy kis időt. (Szürke hétköznapok valójában nincsenek is a UNH-en, hiszen semmire nem tudnék egyetlen rossz szót se mondani...)
Először is a szobámmal kezdeném, amit lassan kezdek belakni.
 |
| A szobám egy novemberi estén |
Igazából nincs benne semmi különös, csak gondoltam legyen egy olyan kép is, ahol már van valami rendetlenség, és nem üres teljesen, mint az első bejegyzéseim egyikén. Ha ráfért volna, a kép bal oldalán lenne az ágy, ami alatt lógnak a mosott ruhák. (Az ágy gyakorlatilag egy emeletes ágy alsó rész nélkül. (Nem tudom, hogy van-e erre speciális kifejezés.)) Onnan szoktam legurulni például hétfőnként 7.50-kor, hogy kinyomjam az asztalra helyezett ébresztőt (telefont), és beérjek a 8.10-es angolórára. Ezt a remek átvezetést ki is használom, hogy írjak egy kicsit az angolról.
Ahogy azt anno megénekeltem, ez a First Year Writing nevű óra, amiből következik, hogy meglehetősen írásintenzív. A félév során emiatt épp eléggé meg is szenvedtem vele. Nagyjából egy bekezdés/óra sebességgel haladtam a leadandó response paperökkel, de utólag is azt mondom, hogy megérte a fáradozást, mert nagyon sokat tanultam belőle. (Ez nem jelenti azt, hogy már tudok angolul.) A félév során három nagy témakör volt: személyes esszé, elemző esszé és érvelő esszé. Ezek mindegyikét kb. ötször kellett beadni, első piszkozat, második piszkozat stb., majd végső formában. Így lépésről lépésre mindig javíthattunk a művünkön, ami a folyamatos visszajelzések miatt hasznos volt. A tanárnő, "Mileva néni" egy-két pillanatnyi zavar kivételével mindig nagyon rendes, kedves és segítőkész volt. Azt ígérte, hogy utolsó órára hoz glazed donutot és hot apple cidert (kb.: fánk és almalé), ami szintén nagyon kedves gesztus tőle. Azt hiszem, egy kicsit az ő órái is hiányozni fognak, pedig az órán ülve mindig számoltam vissza a perceket :)
A másik hasonló jó hangulatú órám az Advanced Control Systems I., amit May-Win Thein tart (még összesen kétszer). Ő is mindig feldobta az órát valami aprósággal; volt hogy éppen csokikat osztogatott, vagy csak épp az állandó lelkesedésével gyorsította az időt. Az is talán sok mindent elárul még róla, hogy ezen a héten csütörtökön utolsó utáni óraként elhívta a csoportot egy "informális beszélgetésre" a Libby's-be, az egyik itteni bárba. Maga a tantárgy is jó volt egyébként, sokat tanultam belőle, bár nagyon sok butaságot is láttam és hallottam May-Wintől, esetenként egy óra alatt többször is. A házimat is volt, hogy lepontozták többször is, de amikor reklamáltam, kiderült, hogy nekem, vagy legalábbis nekem is igazam volt. Persze szerencse, hogy azért ő is tud (és fog) hibát találni az én vizsgámban... :)
Estimation and Filteringből is sokat tanultam, bár Professor Kraft szilárd tudása is megkérdőjeleződött egyszer-kétszer. Inkább azt mondanám, hogy a lényegét és az értelmét nagyon jól tudta mindennek, és remekül, érthetően el is mondta (jobban és alaposabban, mint otthon), de kicsit olyan volt a hozzáállása, hogy a képletek nem fontosak, azokat bárhonnan elő lehet szedni. Nos, ez igaz, csak amikor az ember próbál megérteni valamit, és a harmadik hibába fut bele, amikor azt se tudja, hogy az most tényleg hiba, vagy csak valamit nem ért, az bosszantó tud lenni. Ebből a tárgyból ma tartottam egy húsz perces prezentációt, ami szerintem elég jól sikerült, és nem is lettem kifütyülve a szerény angolom miatt :) A vizsga hazavivős lesz, ami nekem azért különösen jó, mert legalább az én sebességemmel is van esélyem befejezni.
A negyedik tárgyam a linuxos, azaz az Operating System Programming, amit Russel tart. Ő mindig nagyon precíz és felkészült, és nagyon érti amit csinál. A félév során eddig három nagyobb programocskát kellett beadni (a negyedik még függőben van), és mindegyiket úgy kaptuk vissza, hogy mind a programkód, mind a teszteredmények alaposan át voltak nézve, és bele volt javítva. A BME-n ilyet az öt évem alatt egyszer se láttam. A tárgynak (is) köszönhetően kezdek megbarátkozni a Linuxszal; mostanság Ubuntut szoktam használni. Előreláthatólag ebből a tárgyból lesz egyébként a legrosszabb jegyem, mert a kirándulások miatt a házikkal mindig késtem egy-két napot (legutóbb négyet is), a vizsgán pedig az időlimit miatt megint el se fogok jutni az utolsó két kérdésig, ahogy ez a ZH-nál is volt.
Na és ha már Linux és programozás:
 |
| C-program részlet |
Ez András egyik pohara, amit a nála rendezett hétvégi LAN party-n kaptam lencsevégre. A buli nagyon jól sikerült, bár kevésbé szólt a LAN-ról, mint az egyéb szórakozásról. Utólag is köszönet érte a szervezőnek! :)
Ha nem Andrással és az ő ismerőseivel (elsősorban Artemmel) vagyunk, akkor általában Zyggyvel és Timmel, vagy éppen Hadarral találkozunk/kajálunk/pubozunk. Jóba' vagyok még nagyon a szomszédommal, Andy-vel (Andrew) is, bár őt már legalább egy hete nem láttam. Valamikor azt hiszem át is kopogok hozzá.
