Pénteken -- továbbra is az Orientation Week keretében -- ellátogattunk Bostonba. A vonatút kb. 1 óra 20 perc, de viszonylag hamar eltelt a kívülről konzervdobozra, belülről MÁV IC-re hasonlító szerelvényen. Számomra egyébként meglepő volt, hogy nemcsak ezt, hanem az összes mozdonyt, amit az Északi pályaudvaron láttam, dízelmotor hajtott, és villamosított pályával nem találkoztam.
Körülbelül fél 11-re értünk Bostonba. Ez egyébként Meszecsuszec (na jó, Massachusetts) állam legnagyobb városa, és egyben fővárosa, a maga ~645 ezer fős lakosságával. Ez a szám persze kicsit csalóka, mert ha a hozzá szorosan kapcsolódó városkákat is beleszámítjuk, akkor ez a szám már többmillió, mondjuk olyan 3-4.
Nagyjából ezt a kört jártuk be (gyalog):
Nagyjából ezt a kört jártuk be (gyalog):
Mivel túl sok időnk nem volt, ezért gondoltuk, inkább csak nézelődünk, parkokba megyünk, a múzeumokat és egyéb érdekességeket a következő alkalomra tartogatjuk. Voltunk többek között China Townban, a Boston Commonban, megnéztük a Fenway Parkot. Itt ittunk 5 dolláros sört, és ettünk 3 dolláros hasábburgonyát; ez utóbbival jól is laktunk. A kis pihenő után az MIT [emájtí] meglátogatását tűztük ki célul, amihez a Harvard Bridge-en át vezetett az út, persze csodálatos látképpel.
A hídon egyébként hétköznap délutánnak megfelelően elég nagy forgalom volt, bár teljesen bedugult utakkal nem találkoztunk. Viszont pickupos, lehúzott ablakos, hangosan rap zenét hallgató afroamerikaiakkal igen, úgyhogy a filmekből ismerős érzés megvolt :) A képen látható "víz" egyébként a Charles River, ami valójában az Atlanti-óceánnak a szárazföldre benyúlt része.
A folyó túloldalára átkelve persze megcsináltuk az MIT-s képünket is :) :
Röviden így telt a nap, ezután siettünk vissza a pályaudvarra. Másfél óra alatt vissza is értünk Durhambe, ahol -- suli előtti utolsó hétvége lévén -- megtöbbszöröződött a lélekszám, mindenki költözik be a kolikba. A rendőri jelenlét is érezhető, kb. ötpercenként biztosan bele lehet futni egy rendőrautóba. Az eddigi tapasztalataim alapján itt egyébként sokkal emberközelibbek az intézkedések, teljesen más a mentalitás, mint otthon. Például amit személyesen láttam: a rossz helyen parkolókat megkérik, hogy álljanak el, és nem büntetnek, és úgy látszik, itt működik (legalábbis Hajdú Péter parkolásához hasonlót még nem láttam :)). A koliban is egyébként hasonló a helyzet: rengeteg plakát van arról, hogy mit hogyan kell csinálni, mit várnak el, nem egy százoldalas szabályzatot adnak ki, hogy mit hogyan büntetnek...
Még néhány észrevétel az elmúlt napokból: Az egyik, hogy az alkoholtilalmat eszméletlen szigorúan betartatják. Itt 21 év a korhatár, de állítólag még 30 felett is gyakorlatilag mindig ellenőrzik az életkort, és van, hogy külföldiektől semmi mást nem hajlandóak elfogadni, csak útlevelet. A minap egyébként minket csak úgy engedtek be a pubba (ezúttal a Ballard's-ba), hogy UV-lámpával ült a srác a bejáratnál, plusz volt egy könyve a világ országainak jogosítványairól, és mindkettőt bevetette a pontos és megbízható ellenőrzés érdekében... :)
Másik érdekesség még a környékről, hogy rengeteg a mókus. Ezen a képen például (legalább) négy látható egyszerre:
Jó idő lévén remélhetőleg holnap bepótolhatjuk a mára tervezett strandolást, és belelógathatom a lábam az óceánba :)
Üdv. mindenkinek!
update: Most jutott eszembe, hogy egy bostoni kép véletlenül kimaradt, így ezt most csak hozzácsapom a végére... No comment :D
A hídon egyébként hétköznap délutánnak megfelelően elég nagy forgalom volt, bár teljesen bedugult utakkal nem találkoztunk. Viszont pickupos, lehúzott ablakos, hangosan rap zenét hallgató afroamerikaiakkal igen, úgyhogy a filmekből ismerős érzés megvolt :) A képen látható "víz" egyébként a Charles River, ami valójában az Atlanti-óceánnak a szárazföldre benyúlt része.
A folyó túloldalára átkelve persze megcsináltuk az MIT-s képünket is :) :
Röviden így telt a nap, ezután siettünk vissza a pályaudvarra. Másfél óra alatt vissza is értünk Durhambe, ahol -- suli előtti utolsó hétvége lévén -- megtöbbszöröződött a lélekszám, mindenki költözik be a kolikba. A rendőri jelenlét is érezhető, kb. ötpercenként biztosan bele lehet futni egy rendőrautóba. Az eddigi tapasztalataim alapján itt egyébként sokkal emberközelibbek az intézkedések, teljesen más a mentalitás, mint otthon. Például amit személyesen láttam: a rossz helyen parkolókat megkérik, hogy álljanak el, és nem büntetnek, és úgy látszik, itt működik (legalábbis Hajdú Péter parkolásához hasonlót még nem láttam :)). A koliban is egyébként hasonló a helyzet: rengeteg plakát van arról, hogy mit hogyan kell csinálni, mit várnak el, nem egy százoldalas szabályzatot adnak ki, hogy mit hogyan büntetnek...
Még néhány észrevétel az elmúlt napokból: Az egyik, hogy az alkoholtilalmat eszméletlen szigorúan betartatják. Itt 21 év a korhatár, de állítólag még 30 felett is gyakorlatilag mindig ellenőrzik az életkort, és van, hogy külföldiektől semmi mást nem hajlandóak elfogadni, csak útlevelet. A minap egyébként minket csak úgy engedtek be a pubba (ezúttal a Ballard's-ba), hogy UV-lámpával ült a srác a bejáratnál, plusz volt egy könyve a világ országainak jogosítványairól, és mindkettőt bevetette a pontos és megbízható ellenőrzés érdekében... :)
Másik érdekesség még a környékről, hogy rengeteg a mókus. Ezen a képen például (legalább) négy látható egyszerre:
Jó idő lévén remélhetőleg holnap bepótolhatjuk a mára tervezett strandolást, és belelógathatom a lábam az óceánba :)
Üdv. mindenkinek!
+++
update: Most jutott eszembe, hogy egy bostoni kép véletlenül kimaradt, így ezt most csak hozzácsapom a végére... No comment :D
