Az út Torontóba meglehetősen egyszerűnek tűnt: "bemegyünk a 401-esen, lesz egy bal kanyar, majd egy jobb kanyar, és nagyjából ott is leszünk a szállásnál" -- gondoltam. A valóságban ez a következőképpen nézett ki: Megyünk a 401-esen, én néztem a kilométerórát, ami szerint még kb. 50 mérföldre volt Toronto. Amikor már 10-20 perce fényben úszott minden, és jó magas épületek mellett haladtunk el, megkérdeztem a többieket, hogy szerintük is Torontóban vagyunk-e már :) Az egyszerű bal és jobb kanyar képében pedig ott csalódtam, amikor mindenhol csak 2×4 sávos utakat láttam, amikről nem lehetett csak úgy nem hogy balra, még jobbra sem letérni. Na de nem vagyunk mi olyan elveszett gyerekek, akik csak úgy eltévednek egy 2,5 millió fős világvárosban (+ 2,5 millió a környező városokkal), úgyhogy Navigátor Máté felcsapta a laptopját, amin volt még néhány lementett Google Maps-es screenshot (arra az esetre, ha a nyolc darab nyomtatott térkép kevésnek bizonyulna), és le is parkoltunk a HI Hostel előtt. (Igen Áron, harmadszor is elkövettük ugyanazt a hibát, hogy azt választottuk :) ) Pont előtte.
 |
| A HI Hostel előtt |
Toronto egyébként Kanada legnagyobb városa. Emlékeztetőül: egy nappal korábban Montrealban voltunk, ami a második legnagyobb.
Még péntek este, érkezésünk után, kicsi kockulást követően négy napos késéssel feltöltöttem az Oprendszerek házimat, így szombaton megkönnyebbülten indulhattunk a túrára.
Először a CN Towerhez (Canada's National Tower) mentünk. Ez egy kb. 500 méter magas tornyocska, ami este kivilágítva még szebb is, mint nappal (mondhatni gyönyörű).
 |
| CN Tower kívülről |
A fenti képen talán látszik, hogy ismét kaptunk egy kis havat. Ennek először örültünk, de ahogy haladtunk felfelé a toronyban, kezdtünk kicsit félni. És a félelmünk be is igazolódott; így láttunk ki az ablakon:
 |
| Kilátás (vagy inkább "kinemlátás") |
Szerencsére még így is tudtunk annyi ideig nézelődni, hogy a végén elkezdett kitisztulni az idő. Így már valamivel többet láttunk a városból.
 |
| A város észak (v. északkelet v. északnyugat) felé |
 |
| A város délnyugat felé; távolban az Ontario tó |
Volt üvegpadlós rész is, ahol jót lehetett mosolyogni azoknak a félelemmel teli arcán, akik nem mertek rálépni :)
 |
| Lelátás |
Érdekes volt még, hogy találkoztunk fenn egy magyar családdal is -- hol máshol, ha nem többezer kilométerre Magyarországtól...
Miután leértünk, tettünk egy nagy kört a belvárosban. Persze meg sem lehetett volna mondani rólunk, hogy turisták vagyunk.
 |
| Magyarok Torontóban |
A fontosabb/emlékezetesebb helyek, amiket érintettünk: Toronto University, Dundas Square, Yonge Street. A Dundas Square a New York-i Times Square torontói megfelelője; a Yonge Street pedig -- a Guinness Rekordok Könyve szerint -- a világ leghosszabb utcája a maga csekély 1896 km-ével. (Összevetésképpen: ez majdnem Budapest-Moszkva távolság.)
 |
| Dundas Square |
 |
| Yonge Street kőbe vésve |
 |
| És még egy városkép: Toronto az Ontario felől |
Estére már nem maradt titokban, hogy a városban tartózkodok, ezért tűzijátékot rendeztek. Az esemény neve
Cavalcade of Lights; ez a hivatalos karácsonyi megnyitó, amikor a nagy torontói karácsonyfa fényeit is bekapcsolják az új városháza előtt, ahol még korcsolyázni is lehetett.
 |
| A torontói városháza kivilágítva; előtérben a korcsolyapálya |
Zárásként Jankával még elmentünk egy pubba, ahol jó kis élő country zene volt. Az énekes tudatta velünk -- és így persze mindenki mással is --, hogy épp a "famous kissing cornerben" sikerült leülnünk (ekkora már az összes szempár ránk szegeződött), és a műsor márpedig addig nem folytatódhat, amíg valamit nem mutatunk :)
Hogy ebből hogyan keveredtünk ki, azt az Olvasó fantáziájára bízom...
