Egy-két hét szünet után (amit elsősorban az itthoni vizsgáimra fogok) újra elhatároztam, hogy folytatom, sőt le is zárom a blogot. Zárás előtt azonban van még némi tartozásom, úgyhogy nézzük csak, hol is tartottam.
Vasárnap reggel a torontói kicsekkolás után elindultunk az Ontario tó partján a Niagara felé. Nem a vízeséshez mentünk rögtön, hanem a Niagara-on-the-Lake nevű településre (köszi a tippet gLes!). Itt ettünk egy kis fudge-ot a helyi különlegességeket áruló
cukrászdában, és sétáltunk az Ontario tó partján. Volt egy hatalmas park, aminek nagy része egyben golfpálya is volt; illetve találtunk egy régi erődöt is.
 |
| Fort Mississauga |
A kis kitérő után a Niagara-folyó mellett szépen lekocsikáztunk a Niagara Falls nevű településig, ahol is a vízesés található. (Az amerikai oldalon is van egy ugyanilyen nevű település, de a kanadai oldalról látszik szemből mindkét vízesés, ezért mi innen néztük.) A néhány kilométeres úton is megálltunk néhányszor tájfotózni, mert voltak szép helyek, így duplán örülök, hogy nem egyből a vízeséshez mentünk, mert akkor ezek mind kimaradtak volna.
 |
| A Niagara-folyónál |
Niagara Fallsra megérkezve igyekeztünk $20 alatt parkolóhelyet találni. Végül Áron tanácsára a Clifton Hill környékén keresgéltünk, és így meg is úsztuk $5-ból, ami rendkívül jónak mondható. Magával a településsel kapcsolatban nagyot tévedtem: arra számítottam, hogy egy kis falucska lesz pár idős nénivel, de egy kész kaszinóvárosban találtuk magunkat. Úgy éreztem magam, mintha Vegasban lennék (bár még sose jártam ott); mindenhol hatalmas figurák, világító feliratok, tornyok stb., csak november vége lévén kicsit kihalt volt.
 |
| A Niagara Falls település belülről |
Sétáltunk lefelé a vízesés felé, aminek a zubogását már persze messziről lehetett hallani. Itt szerintem többszáz fényképet sikerült készítenünk (hárman összesen), amiből itt természetesen csak néhányat tudok (érdemes) megmutatni.
 |
| A két vízesés között |
 |
| A déli résznél -- közel volt... :) |
Mire alaposan szétnéztünk és megebédeltünk/-vacsoráztunk, be is sötétedett. Ilyenkor a vízesést megvilágítják (a kanadai oldalról), és néhány percenként változtatják a színeket. Máté nagy záridővel készített két képe az egyes oldalakról:
 |
| Niagara kékben |
 |
| Niagara lilában |
Maga a város is megérdemel még egy fotót:
 |
| A település sötétedés után |
A fent torony kísértetiesen emlékeztetett a torontói CN Towerre, de azért olyan magas és olyan szép se volt, úgyhogy fel se mentünk.
Ekkor már olyan este hat óra körül jártunk, és még előttünk állt egy kilenc órás út hazafelé (úgy, hogy aznap már autóztunk két órát), ezért elindultunk hazafelé. Átgurultunk a hídon, meggyőztük a szigorú határőrt, hogy nem fogunk robbantgatni az országukban, és kis kavargás után rátaláltunk az I-90 autópályára, amin egészen Bostonig haladtunk. Onnan már a "jól ismert" úton, az I-95-on autóztunk majdnem egészen hazáig. Útközben egyszer tankoltunk, és egyszer Mátéval ettünk+tankoltunk, Janka pedig ebből mit sem érzékelve elszundikált a hátsó ülésen :D Hajnali négykor már mindenki a szobájában volt a Babcockban, én pedig még megvártam a reggel hatot, hogy átparkolhassak a B Lotból az Academic Wayre. Majdnem két óra alvás után mentem angolra, azután pedig visszavittem az oly szeretett autónkat Doverbe. Az azt követő néhány napban aludtam.
A túra tervezésekor talán kicsit aggódtam a kanadai kirándulással kapcsolatban, hogy túl sűrű lesz, és nem tudunk majd semmit rendesen megnézni. Nos, ez részben így is volt, hiszen mindenhol jobb lett volna kicsit több időt eltölteni, de szerintem az egész túra (aka road trip) úgy volt jó, ahogy volt! Minden város tetszett, és rengeteg új élménnyel gazdagodtam ebben az öt napban is.
