Múlt szombaton ellátogattunk a szomszédos Maine államba, Portlandbe. Hadar volt a pilótánk, és nagyjából egy óra alatt tettük meg az alábbi utat:
(Csak az egyértelműség kedvéért: a fenti térkép nem csak egy statikus kép, hanem mozgatható, a gombok működnek rajta stb.)
Portland a legnagyobb város Maine-ben, és elsősorban kikötőjéről híres, illetve ahhoz kapcsolódóan a tengeri herkentyűkről, főleg a homárról. Még az utcán is mászkált egy...
A nagy nyári hőségben (igen, itt ezen a napon is majdnem 30°C lehetett...) sörszerzés céljából betértünk egy étterembe, ahol ehhez hasonló rondaságok voltak mindenkinél az asztalon:
Hát igen... Én nagyon nem szeretem ezeket (bocsi Zyron :)), úgyhogy kihagytam, de szerencsére a többiek is. A várva várt Hoegardent végül egy másik -- szintén óceánparti -- étteremben fogyasztottuk el, egy nagyon finom, hamburgerre emlékeztető szendvics kíséretében.
Az oly híres kikötőből is készült kép; persze itt csak a töredéke látszik az egésznek, de a szépségből azért ad némi ízelítőt.
Ugyanez elmondható a kikötőtől távolabb lévő utcákról is.
Tulajdonképpen egész nap csak sétálgattunk, a múzeumok és ahhoz hasonlók (egyelőre) itt is kimaradtak, de épp elég élmény volt így is. Érdemes még nézegetni a Wikipédia oldalát; ha másért nem, akár csak a képekért is!
Ami még érdekes volt, hogy találtunk egy szoborcsoportot (köveket) a kikötőben, aminek egyik különlegessége, hogy az elszíneződések miatt látható rajta az apály és dagály alatt fennálló vízszint.
Az extra érdekessége számunkra a hozzá tartozó kis táblában rejlik:
Na, na, feltűnt? :) A magyarok keze mindenhová elér...
Itt a vége fuss el véle. Integetve búcsúzunk!
(Csak az egyértelműség kedvéért: a fenti térkép nem csak egy statikus kép, hanem mozgatható, a gombok működnek rajta stb.)
Portland a legnagyobb város Maine-ben, és elsősorban kikötőjéről híres, illetve ahhoz kapcsolódóan a tengeri herkentyűkről, főleg a homárról. Még az utcán is mászkált egy...
Janka, Hadar, Homár, Alina, Amy |
Forrás: Wikipédia -- Portland, Maine |
Hadar és én |
Ugyanez elmondható a kikötőtől távolabb lévő utcákról is.
Tulajdonképpen egész nap csak sétálgattunk, a múzeumok és ahhoz hasonlók (egyelőre) itt is kimaradtak, de épp elég élmény volt így is. Érdemes még nézegetni a Wikipédia oldalát; ha másért nem, akár csak a képekért is!
Ami még érdekes volt, hogy találtunk egy szoborcsoportot (köveket) a kikötőben, aminek egyik különlegessége, hogy az elszíneződések miatt látható rajta az apály és dagály alatt fennálló vízszint.
Az extra érdekessége számunkra a hozzá tartozó kis táblában rejlik:
Na, na, feltűnt? :) A magyarok keze mindenhová elér...
Itt a vége fuss el véle. Integetve búcsúzunk!