Nem unatkozunk

Tekintettel a beígért Earl hurrikánra, úgy döntöttünk, hogy a hosszú hétvége* ellenére nem utazunk el messzire.
[* hosszú hétvége: Itt most hétfőn május 1-je van, akarom mondani Labor Day, azaz a munka ünnepe, amit szerencsére itt is pihenéssel ünnepelnek...]
Viszont, hogy valami rendkívüli program is legyen (felállunk a számítógéptől), pénteken egy hirtelen jött ötletnek köszönhetően ellátogattunk az egyik szomszédos városkába.

Portsmouth, ha nem is a legrégebbi, de az egyik legrégebbi városnak mondható. Láttam például egy épületet, amire az volt írva, hogy "az első nemzeti bank" -- és én elhiszem. Mellette mindenesetre egy Bank of America állt :) Amit érdemes volt megnézni, szerintem nagy részben be is jártuk. Nevezetesség például a Memorial Bridge, aminek különlegessége, hogy a középső részét nagy hajók érkezésekor megemelik. Ez a kiírás szerint fél óránként megtörténik, de mi annál többet töltöttünk ott, és sajnos nem láthattuk egyszer se, valószínűleg a lecsökkent hajóforgalom miatt.

A város egyébként ha híres valamiről, akkor az a kikötője. A Memorial Bridge-ről így néz ki annak egyik oldala:

Ez pedig egy tipikus utcakép a városból (távolban a Market Square-rel), illetve egy kevésbé tipikus kép a játszótérről:

Itt is megcsodálhattam, hogy mennyire nyugisak az emberek, különösen a közlekedésben. A STOP táblánál mindig megállnak az autósok, a zebránál mindig messziről lelassítanak, és úgy általában véve is elég "lomhán" közlekednek. Ha egyszer eljutunk odáig, hogy bérelünk egy autót, oda kell majd figyelni, hogy ne "pestiesen" közlekedjek :) Azt is szeretem egyébként, hogy a sofőrök az utcán tanulják a KRESZ-t. Rengeteg ilyen és ehhez hasonló tábla van ugyanis:

Ebben csak az a rémisztő, hogy biztos van olyan, aki a fenti jelzés ellenére el is fordulna balra... :) A vezetésről jut eszembe: az egyetemnek vannak saját buszjáratai (Wildcat Transit), amik többségét korombeliek, sőt megkockáztatom, hogy fiatalabbak vezetik, sokszor lányok is. Nyilván a nem kevés tandíj miatt sokan vállalják ezt a munkát.

Miután Portsmouth-ból visszaértünk Durhambe, egyrészt besötétedett, másrészt bevásároltunk az esti házibuliba.

Jól éreztük magunkat, és bátran állíthatom, hogy Mátéval ketten lealáztuk az amerikaiakat a BeerPong nevezetű fantasztikus játékban :)

Szombaton délben amerikai focimeccsre mentünk, azaz amerikaifoci-meccsre. Szóval olyanra, amit azzal a fura alakú labdával játszanak :) Ez is rendkívül hangulatos program volt. Még UNH-es pólót is szereztem, amivel hivatalosan is az egyetemi csapat (Wildcat) szurkolótáborába kerültem. Volt ünnepélyesen felvonuló zenekar, készülődő pompomlányok, és volt egy bácsi is, aki csillagvizsgálóval fényképezett :)

Aztán persze volt ám meccs is...

... mialatt a cheerleaderök is különféle mutatványokkal rukkoltak elő:

Én láttam őket a másik oldalról is, és volt rajtuk bugyi... :D

A meccs után vártuk a hurrikánt, de hát egész nap tűző napsütés volt... (Máté megint rákvörösre égett :D) Remélem azért nem okoztam senkinek csalódást, hogy nem tudok a blogba forgószélről készített fotót feltölteni.

Vasárnap az egyetem mellett lévő (de ahhoz tartozó) erdőben sétálgattunk, és mindenféle ijesztő mutatványt csináltunk.

Hétfőn (Labor Day) hajókirándulásra mentünk. A kampuszról a péntek délutánihoz hasonló módon ismét Portsmouth-ba buszoztunk, és ott elsétáltunk a kikötőbe, ahol megváltottuk a fejenként 23 dolláros jegyünket, amiért cserébe egy háromórás túrát kaptunk a "Zátonyok szigeteire". Ennek a hajónak a legfelső szintjén utaztunk:

Voltak egyébként a kikötőben "valamivel" nagyobb hajók is; az egyikről épp leemeltek valamit:

(Igen, az egy igazi markoló, nem matchbox :) Csak hogy a méreteket lehessen érzékelni...)

Bepótolhattuk a pénteken kimaradt Memorial Bridge felemelésének látványát, sőt kárpótlásul most igazából csak miattunk emelték meg, hogy átférjünk.

Egyszer szívesen megnézném annak az arcát, aki épp a bekarikázott Toi-Toi WC-n ül, miközben elindul felfelé a híd :D

Továbbá: láttunk igazi mesebeli világítótornyot:

Aztán láttunk még bálnát is:

És készült rólam amerikaias fénykép:

Röviden összefoglalva így telt az elmúlt négy nap. Szerencsére eddig -- az érkezés utáni pár napot leszámítva -- végig nagyon jó időnk volt, ezért sok ilyen jó programot tudtunk szervezni. Azt hiszem, egyelőre nincs okunk panaszra. Továbbá azt hiszem, ma éjszaka tanulni fogok... :)

U.i.: Igazából persze nem jöhet össze minden egyszerre... A bálnás képet netről töltöttem le :D
De legközelebb hátha tényleg látunk igazi bálnát is!

De nehéz az iskolatáska...

... avagy: elkezdődött a tanítás, le is telt az első hét. Itt kicsit más rendszerben megy az oktatás, mint Magyarországon: egy hét a vizsgaidőszak, elég kevés órám is van, viszont cserébe mindenből rendszeresen adnak házit, annyira nem is keveset. Az én órarendem valahogy így néz ki:

Néhány szóban ezekről:

• 
  
  English: Hivatalos nevén First Year Writing, amiből kikövetkeztethető, hogy egy eléggé írásintenzív kurzusról van szó. Mivel nem vagyok nagy mesélő, biztosan sokat fogok szenvedni a fogalmazásokkal, de legalább hátha végre megtanulok angolul :)
  Egyébként a tanár, aki persze itt él Amerikában, brit származású, a vezetékneve kínai, a keresztneve pedig -- ha minden igaz -- szerb :)
• 
  
  Operating System Programming: Hasonló tárgyam már volt a BME-n is, de itt kicsit másról (Linux) van szó, és ebből is sok házi lesz, sok programot kell majd írni. (A BME-n meg csak elmélet volt...)
  Ebből a tárgyból már a legelső órán röpZH-t írtunk...
• 
  
  Advanced Control Systems I.: Ez már az én szakirányomhoz kötődő tárgy, szabályozástechnikát takar (értsd: matek, matek, matek, néha pedig egy kis fizika). Ezt egyébként végzős mesterképzésesek és doktoranduszok hallgatják, de hát persze miért ne szívatnám magam én is ilyenekkel... :) Szerencsére mondjuk tanultam már annyit otthon, hogy nagy meglepetések talán nem fognak érni az anyaggal kapcsolatban. Ezt egyébként egy eredetileg kínai származású hölgy tartja (kinézete és neve alapján), de nagyon szépen beszél angolul, és még kedves is :)
• 
  
  Estimation & Filtering: Ez is félig-meddig PhD-s tárgy állítólag, és ez is matekos, de ezt is érthetően magyarázzák, legalábbis eddig tetszett az előadás. Ez a tanár engem mindig Robin Williams-re emlékeztet a Jó reggelt, Vietnám!-ból (bár nem emlékszem, hogy ott hogy nézett ki :D), de legalábbis arcra hasonló, és ha nem is terepszínű, de zöld ruhákban járkál, zöld baseballsapkával a fején.

Minden órán nagyjából tíz fő van. Nem tudom, hogy a magyarországihoz hasonló többszáz fős előadás itt is divat-e az alsóbb évfolyamokon, de mindenesetre így elég kellemes a légkör. (Bár az eddigi tapasztalatokkal ellentétben persze itt is van olyan, hogy még akkor se köszönnek, ha én már köszöntem előre...) Az itteni órákon általában mindegyiken fellelhető egy-két idősebb (30-40 év körüli) fószer is a tanoncok között, feltételezem ez is azzal magyarázható, hogy itt az egyetem nem olcsó, és sokan csak ilyen korban jutnak el odáig, hogy meg tudják fizetni.

Amikor nincs óra, akkor meg legtöbbször kajálás a program. Mivel korlátlan fogyasztásunk van, még akkor is gurulni szoktunk hazafelé, ha eredetileg csak egy gyümölcsért indultunk... :) Az étteremben is, meg a tantermekben, meg a buszokon, meg úgy általában mindenhol olyan hideget csinálnak a klímákkal, hogy már-már fázni szoktunk. Ehhez társul, hogy az italok is általában jéghidegek, de az amerikaiak azokat is félig feltöltik jéggel.

A következő rész tartalmából: Portsmouth, házibuli, focimeccs, kirándulás. Hamarosan a blogspot oldalán! :)