De nehéz az iskolatáska...

... avagy: elkezdődött a tanítás, le is telt az első hét. Itt kicsit más rendszerben megy az oktatás, mint Magyarországon: egy hét a vizsgaidőszak, elég kevés órám is van, viszont cserébe mindenből rendszeresen adnak házit, annyira nem is keveset. Az én órarendem valahogy így néz ki:

Néhány szóban ezekről:

• 
  
  English: Hivatalos nevén First Year Writing, amiből kikövetkeztethető, hogy egy eléggé írásintenzív kurzusról van szó. Mivel nem vagyok nagy mesélő, biztosan sokat fogok szenvedni a fogalmazásokkal, de legalább hátha végre megtanulok angolul :)
  Egyébként a tanár, aki persze itt él Amerikában, brit származású, a vezetékneve kínai, a keresztneve pedig -- ha minden igaz -- szerb :)
• 
  
  Operating System Programming: Hasonló tárgyam már volt a BME-n is, de itt kicsit másról (Linux) van szó, és ebből is sok házi lesz, sok programot kell majd írni. (A BME-n meg csak elmélet volt...)
  Ebből a tárgyból már a legelső órán röpZH-t írtunk...
• 
  
  Advanced Control Systems I.: Ez már az én szakirányomhoz kötődő tárgy, szabályozástechnikát takar (értsd: matek, matek, matek, néha pedig egy kis fizika). Ezt egyébként végzős mesterképzésesek és doktoranduszok hallgatják, de hát persze miért ne szívatnám magam én is ilyenekkel... :) Szerencsére mondjuk tanultam már annyit otthon, hogy nagy meglepetések talán nem fognak érni az anyaggal kapcsolatban. Ezt egyébként egy eredetileg kínai származású hölgy tartja (kinézete és neve alapján), de nagyon szépen beszél angolul, és még kedves is :)
• 
  
  Estimation & Filtering: Ez is félig-meddig PhD-s tárgy állítólag, és ez is matekos, de ezt is érthetően magyarázzák, legalábbis eddig tetszett az előadás. Ez a tanár engem mindig Robin Williams-re emlékeztet a Jó reggelt, Vietnám!-ból (bár nem emlékszem, hogy ott hogy nézett ki :D), de legalábbis arcra hasonló, és ha nem is terepszínű, de zöld ruhákban járkál, zöld baseballsapkával a fején.

Minden órán nagyjából tíz fő van. Nem tudom, hogy a magyarországihoz hasonló többszáz fős előadás itt is divat-e az alsóbb évfolyamokon, de mindenesetre így elég kellemes a légkör. (Bár az eddigi tapasztalatokkal ellentétben persze itt is van olyan, hogy még akkor se köszönnek, ha én már köszöntem előre...) Az itteni órákon általában mindegyiken fellelhető egy-két idősebb (30-40 év körüli) fószer is a tanoncok között, feltételezem ez is azzal magyarázható, hogy itt az egyetem nem olcsó, és sokan csak ilyen korban jutnak el odáig, hogy meg tudják fizetni.

Amikor nincs óra, akkor meg legtöbbször kajálás a program. Mivel korlátlan fogyasztásunk van, még akkor is gurulni szoktunk hazafelé, ha eredetileg csak egy gyümölcsért indultunk... :) Az étteremben is, meg a tantermekben, meg a buszokon, meg úgy általában mindenhol olyan hideget csinálnak a klímákkal, hogy már-már fázni szoktunk. Ehhez társul, hogy az italok is általában jéghidegek, de az amerikaiak azokat is félig feltöltik jéggel.

A következő rész tartalmából: Portsmouth, házibuli, focimeccs, kirándulás. Hamarosan a blogspot oldalán! :)