2011. január 17., hétfő

Utószó

Szomorú feladat áll előttem... Félévem a University of New Hampshire-en lezárult, így a "Félévem a University of New Hampshire-en" című blognak is le kell zárulnia. Ezelőtt sose csináltam még ilyet, úgyhogy nem is tudom hogyan kell, de mivel utolsó nap még Harvard cipőjét is megsimogattam, talán menni fog :) (Ezt csak azért fűztem bele a szövegbe, mert be akartam rakni még egy amerikai zászlós képet :))

Harvard szobra a róla elnevezett egyetemen
Átfogó értékelésként hasonlót tudnék mondani, mint a tavalyi ösztöndíjas brigádból Marci, miszerint a kiutazásom előtt mindenki azt mondta, hogy ez lesz életem egyik legnagyobb élménye... és bejött! Túl azon, hogy rengeteget tanultam, eljutottam olyan helyekre, mint New York, Washington, Boston, Montreal, Ottawa, Toronto, Niagara, és még sorolhatnám.
 
Köszönöm ezért mindenkinek, aki bármilyen formában hozzájárult ehhez; a UNH-nek és a BME-nek az ösztöndíj biztosítását, szüleimnek és nagyszüleimnek a biztatást és persze az anyagi támogatást, a blog olvasóinak az érdeklődést, a Google-nek a tárhelyet ... és talán itt megállnék :)
De nem tehetem, mert köszönöm még Andrásnak is, hogy annyi programot szervezett nekünk, amire aztán el is taxizott minket, meg úgy mindenkinek, akivel a félév során együtt szórakoztunk.
 
Janka és Máté, jobb összetétele nem is lehetett volna a "Hungarian Delegation"-nek ;)
 
Ez egy nagyon rossz kép, de kell a blog végére

Üdv. mindenkinek, bye!

U.i.: Ha tetszett a blog, a nyomtatott példányt megvásárolhatja akciós, mindössze 13.990 Ft-os áron! Ha egy órán belül telefonál, akkor csak 15.990 Ft! :)

UNH képekben

Álljon itt néhány kép arról, hogy milyen jó kis helyen éltem 4 hónapig...

A koli, azaz a Babcock Hall:

Babcock Hall kívülről
Szobám: 3. em. balról a 2. ... ahol a sörök vannak :)
Társalgó
Folyosó (és épp jövök ki a szobámból)
A kampuszon sétálgatva:

Tudtuk, hogy jó helyen járunk
HoCóból hazafelé
Angolórára az erdőn át vezetett az út
Thompson Hall, a UNH egyik leghíresebb épülete

Washington Reloaded

A Washingtonról szóló bejegyzéseim megírásakor említettem, hogy néhány momentumról nem tudok fényképpel szolgálni; ezt a hiányosságot fogom most pótolni. Visszaugrunk tehát november 11-14. közé...

November közepén pólóban? Washingtonban igen!
Fehér Ház előtt (Lindsey és Marloes a jobb oldalon)
Kapitólium előtt
(Itt derült ki Mátéról, hogy ő is ember, és néha téved. Nem baj, az épület csúcsát majd odaképzeljük :))

A Légi- és Űrmúzeumban
A régi posta óratornya
Óceáni napfelkelte a repülőből, valahol New York környékén

Kanada/4: Niagara

Egy-két hét szünet után (amit elsősorban az itthoni vizsgáimra fogok) újra elhatároztam, hogy folytatom, sőt le is zárom a blogot. Zárás előtt azonban van még némi tartozásom, úgyhogy nézzük csak, hol is tartottam.

Vasárnap reggel a torontói kicsekkolás után elindultunk az Ontario tó partján a Niagara felé. Nem a vízeséshez mentünk rögtön, hanem a Niagara-on-the-Lake nevű településre (köszi a tippet gLes!). Itt ettünk egy kis fudge-ot a helyi különlegességeket áruló cukrászdában, és sétáltunk az Ontario tó partján. Volt egy hatalmas park, aminek nagy része egyben golfpálya is volt; illetve találtunk egy régi erődöt is.

Fort Mississauga
A kis kitérő után a Niagara-folyó mellett szépen lekocsikáztunk a Niagara Falls nevű településig, ahol is a vízesés található. (Az amerikai oldalon is van egy ugyanilyen nevű település, de a kanadai oldalról látszik szemből mindkét vízesés, ezért mi innen néztük.) A néhány kilométeres úton is megálltunk néhányszor tájfotózni, mert voltak szép helyek, így duplán örülök, hogy nem egyből a vízeséshez mentünk, mert akkor ezek mind kimaradtak volna.

A Niagara-folyónál

Niagara Fallsra megérkezve igyekeztünk $20 alatt parkolóhelyet találni. Végül Áron tanácsára a Clifton Hill környékén keresgéltünk, és így meg is úsztuk $5-ból, ami rendkívül jónak mondható. Magával a településsel kapcsolatban nagyot tévedtem: arra számítottam, hogy egy kis falucska lesz pár idős nénivel, de egy kész kaszinóvárosban találtuk magunkat. Úgy éreztem magam, mintha Vegasban lennék (bár még sose jártam ott); mindenhol hatalmas figurák, világító feliratok, tornyok stb., csak november vége lévén kicsit kihalt volt.

A Niagara Falls település belülről

Sétáltunk lefelé a vízesés felé, aminek a zubogását már persze messziről lehetett hallani. Itt szerintem többszáz fényképet sikerült készítenünk (hárman összesen), amiből itt természetesen csak néhányat tudok (érdemes) megmutatni.

A két vízesés között
A déli résznél -- közel volt... :)
Mire alaposan szétnéztünk és megebédeltünk/-vacsoráztunk, be is sötétedett. Ilyenkor a vízesést megvilágítják (a kanadai oldalról), és néhány percenként változtatják a színeket. Máté nagy záridővel készített két képe az egyes oldalakról:

Niagara kékben
Niagara lilában
Maga a város is megérdemel még egy fotót:

A település sötétedés után
A fent torony kísértetiesen emlékeztetett a torontói CN Towerre, de azért olyan magas és olyan szép se volt, úgyhogy fel se mentünk.

Ekkor már olyan este hat óra körül jártunk, és még előttünk állt egy kilenc órás út hazafelé (úgy, hogy aznap már autóztunk két órát), ezért elindultunk hazafelé. Átgurultunk a hídon, meggyőztük a szigorú határőrt, hogy nem fogunk robbantgatni az országukban, és kis kavargás után rátaláltunk az I-90 autópályára, amin egészen Bostonig haladtunk. Onnan már a "jól ismert" úton, az I-95-on autóztunk majdnem egészen hazáig. Útközben egyszer tankoltunk, és egyszer Mátéval ettünk+tankoltunk, Janka pedig ebből mit sem érzékelve elszundikált a hátsó ülésen :D Hajnali négykor már mindenki a szobájában volt a Babcockban, én pedig még megvártam a reggel hatot, hogy átparkolhassak a B Lotból az Academic Wayre. Majdnem két óra alvás után mentem angolra, azután pedig visszavittem az oly szeretett autónkat Doverbe. Az azt követő néhány napban aludtam.

A túra tervezésekor talán kicsit aggódtam a kanadai kirándulással kapcsolatban, hogy túl sűrű lesz, és nem tudunk majd semmit rendesen megnézni. Nos, ez részben így is volt, hiszen mindenhol jobb lett volna kicsit több időt eltölteni, de szerintem az egész túra (aka road trip) úgy volt jó, ahogy volt! Minden város tetszett, és rengeteg új élménnyel gazdagodtam ebben az öt napban is.

2010. december 29., szerda

Kanada/3: Toronto

Az út Torontóba meglehetősen egyszerűnek tűnt: "bemegyünk a 401-esen, lesz egy bal kanyar, majd egy jobb kanyar, és nagyjából ott is leszünk a szállásnál" -- gondoltam. A valóságban ez a következőképpen nézett ki: Megyünk a 401-esen, én néztem a kilométerórát, ami szerint még kb. 50 mérföldre volt Toronto. Amikor már 10-20 perce fényben úszott minden, és jó magas épületek mellett haladtunk el, megkérdeztem a többieket, hogy szerintük is Torontóban vagyunk-e már :) Az egyszerű bal és jobb kanyar képében pedig ott csalódtam, amikor mindenhol csak 2×4 sávos utakat láttam, amikről nem lehetett csak úgy nem hogy balra, még jobbra sem letérni. Na de nem vagyunk mi olyan elveszett gyerekek, akik csak úgy eltévednek egy 2,5 millió fős világvárosban (+ 2,5 millió a környező városokkal), úgyhogy Navigátor Máté felcsapta a laptopját, amin volt még néhány lementett Google Maps-es screenshot (arra az esetre, ha a nyolc darab nyomtatott térkép kevésnek bizonyulna), és le is parkoltunk a HI Hostel előtt. (Igen Áron, harmadszor is elkövettük ugyanazt a hibát, hogy azt választottuk :) ) Pont előtte.

A HI Hostel előtt
Toronto egyébként Kanada legnagyobb városa. Emlékeztetőül: egy nappal korábban Montrealban voltunk, ami a második legnagyobb.

Még péntek este, érkezésünk után, kicsi kockulást követően négy napos késéssel feltöltöttem az Oprendszerek házimat, így szombaton megkönnyebbülten indulhattunk a túrára.

Először a CN Towerhez (Canada's National Tower) mentünk. Ez egy kb. 500 méter magas tornyocska, ami este kivilágítva még szebb is, mint nappal (mondhatni gyönyörű).

CN Tower kívülről

A fenti képen talán látszik, hogy ismét kaptunk egy kis havat. Ennek először örültünk, de ahogy haladtunk felfelé a toronyban, kezdtünk kicsit félni. És a félelmünk be is igazolódott; így láttunk ki az ablakon:

Kilátás (vagy inkább "kinemlátás")

Szerencsére még így is tudtunk annyi ideig nézelődni, hogy a végén elkezdett kitisztulni az idő. Így már valamivel többet láttunk a városból.

A város észak (v. északkelet v. északnyugat) felé
A város délnyugat felé; távolban az Ontario tó
Volt üvegpadlós rész is, ahol jót lehetett mosolyogni azoknak a félelemmel teli arcán, akik nem mertek rálépni :)

Lelátás

Érdekes volt még, hogy találkoztunk fenn egy magyar családdal is -- hol máshol, ha nem többezer kilométerre Magyarországtól...

Miután leértünk, tettünk egy nagy kört a belvárosban. Persze meg sem lehetett volna mondani rólunk, hogy turisták vagyunk.

Magyarok Torontóban

A fontosabb/emlékezetesebb helyek, amiket érintettünk: Toronto University, Dundas Square, Yonge Street. A Dundas Square a New York-i Times Square torontói megfelelője; a Yonge Street pedig -- a Guinness Rekordok Könyve szerint -- a világ leghosszabb utcája a maga csekély 1896 km-ével. (Összevetésképpen: ez majdnem Budapest-Moszkva távolság.)

Dundas Square
Yonge Street kőbe vésve

És még egy városkép: Toronto az Ontario felől

Estére már nem maradt titokban, hogy a városban tartózkodok, ezért tűzijátékot rendeztek. Az esemény neve Cavalcade of Lights; ez a hivatalos karácsonyi megnyitó, amikor a nagy torontói karácsonyfa fényeit is bekapcsolják az új városháza előtt, ahol még korcsolyázni is lehetett.

A torontói városháza kivilágítva; előtérben a korcsolyapálya

Zárásként Jankával még elmentünk egy pubba, ahol jó kis élő country zene volt. Az énekes tudatta velünk -- és így persze mindenki mással is --, hogy épp a "famous kissing cornerben" sikerült leülnünk (ekkora már az összes szempár ránk szegeződött), és a műsor márpedig addig nem folytatódhat, amíg valamit nem mutatunk :)

Hogy ebből hogyan keveredtünk ki, azt az Olvasó fantáziájára bízom...

2010. december 27., hétfő

Kanada/2: Ottawa

Pénteken, november 26-án, amikor az amerikaiak már teleették magukat a hálaadásra készített pulykával, elindultunk Montrealból. Mivel éjjel valami ónos esőhöz hasonló esett, először jeget kellett kaparni -- jégkaparó nélkül.

A jégpáncéllal borított autó a szálláshely "parkolójában"
Egy-két felesleges kör után -- mialatt rájöttem hogy vannak franciául az égtájak -- rátaláltunk a 40-es útra, amin Ottawáig autózhattunk. Közben is volt, hogy kicsit havazott, de alapvetően tiszta időnk volt.

Úton Ottawa felé a 417-esen
Ottawában elkocsikáztunk egészen a belvárosig; a Parlamenttől pár utcányira álltunk meg. A környék csodálatos volt, és -- nem utolsó sorban -- jó volt végre újra angol feliratokkal találkozni. Hasonlókat mondhatok a városról, mint Washingtonról, miszerint szép, rendezett, tiszta, de itt azért még élet is volt a városban, pedig csak alig több, mint 800 ezer fő lakja (és az egész metropoliszt is csak 1,1 millió).

Ahogy odaértünk, még 4 óra körül éppen elcsíptük a naplementét a Parlament közelében.

Ottawai naplemente
Ezen kívül tulajdonképpen már csak a Quebec-et Ontariotól elválasztó, eléggé széles Ottawa-folyó partján tudtunk sétálgatni, hiszen a parkolóóra ketyegett, és még többszáz kilométer volt hátra aznap Torontóig.

Ez a kis villámlátogatás tehát épp annyira volt elég, hogy tudjam, még szívesen visszamennék Ottawába! Élhető városnak tűnt.

2010. december 25., szombat

Kanada/1: Montreal

Az ötnapos túránk első állomása Montreal volt. Ez hozzávetőlegesen hat óra autózást jelentett Durhamből (bár a számokra már egy hónap után nem emlékszem tisztán). Pontosabban jelentett volna, ha nem iktatjuk be a Stowe-ban lévő vízesés megcsodálását (lásd térkép). Mivel viszont éppen besötétedett, erről már sajnos lemaradtunk, úgyhogy túl sokáig nem is bolyongtunk hogy megtaláljuk; inkább teletankoltunk az autót az itt megszokott 87-es oktánszámú benzinnel. Feleannyiért, mint itthon.

Este 8-9 óra körül lehetett, mire megleltük Montrealban a cool szállásunkat (7210 Rue Saint-Denis), és elfoglaltuk mind az egy parkolóhelyet az épület túloldalán lévő sikátorban. Este még foglalkoztam egy kicsit az Oprendszerek házimmal (ekkor még csak két nap késésnél tartottam), aztán én is lefeküdtem, hogy csütörtökön, azaz november 25-én újult erővel indulhassak felfedezni a várost.

Hát hol is kezdjem... Montreal az ún. francia Kanadához tartozik, és franciául beszélnek. Persze minden más is francia, ami például a tájékozódást sem könnyítette meg; sosem tudtam például, hogy most azt írják hogy "kijárat", vagy "kelet", "észak" stb., vagy csak valami hely neve szerepel a táblákon. Viszont legalább a mérföldet leváltotta végre a kilométer. Quebec tartomány legnagyobb, egész Kanadát tekintve pedig a második legnagyobb városról van szó, a lakossága 1,6 millió fő, de a vonzáskörzetet is hozzávéve ez a szám már 3,5 millió.

Itt rendezték az 1976-os nyári olimpiát, amire az egész várost szépen "felépítették". (Nekem kicsit az volt a benyomásom, hogy azóta nem is sokat fejlődött.)

Az olimpiai stadion
Mivel a környék teljesen kihalt volt, és még a magyar zászlót is megtaláltuk a stadion körül, hamarosan indultunk is tovább a Mont Royal parkba (Parc du Mont-Royal) sétálni.
Kilátás a "montreali Gellért-hegyről"
Kicsit kardoztunk jégcsapokkal, sétálgattunk, megnéztük a Hód-tavat (Lac aux Castors), de ez utóbbi is inkább egy félig-meddig kiszáradt meder volt.

A délutánt a belváros azon részén töltöttük, ahol inkább házak voltak mint fák, úgyhogy használhattuk a metrót, amire 24 órás bérletet vettünk. Itt jegyezném meg, hogy Montrealban igenis jó kifogás iskolai késés esetén, hogy defektet kapott a metró!

Gumikerekű metró
Este még egy rövid, szálláson töltött feltöltődés után autókázni indultunk, hogy olyan helyekre is eljussunk, amikre napközben nem jutott idő, például a Szent Lőrinc-folyóban (Fleuve St. Laurent) lévő szigetekre. Térkép híján valójában még olyan helyekre is eljutottunk, ahová nem is terveztük :)

Montreal este a Notre Dame-szigetről (Île Notre Dame)
Montreal este a Mont Royal parkból
Pénteken reggel a metrójegyünket kihasználva még megnéztük az 1967-es Világkiállításra készült gömbrácsot, amit Biosphère-nek hívnak, de mint minden más, ez is zárva volt télen.

Biosphère
Nagyon röviden ennyi volt Montreal, vagyis ami egyetlen napba belefért.

Folyt. köv. a road trip többi állomásával! Boldog karácsonyt! :)