Hétköznapok

Igen, ismét elérkezett az idő, hogy egy újabb csodálatos bejegyzéssel boldogítsam a nagyérdeműt. Ez most több szempontból is különleges; például azért, mert már lassan két hete nem írtam, vagy azért, mert kivételesen mindössze két képpel tervezem színesíteni.

Mi is történt mostanában... Legfőképp az iskolai dolgokkal voltam elfoglalva, a tömérdek házi feladat elkészítésével. Angolból például egy kb. négyoldalas esszét kellett (és kell) írni, amire eddig a kiváló fogalmazóképességem miatt pusztán két napot szántam. Kellett ezen kívül programot is írni, amit néhány éjszakám bánt, ugyanis a C nyelvtől már eléggé elszoktam, Linux shell scriptet pedig -- Uram, bocsánat -- még sose kellett írnom ezelőtt. Estimation & Filteringből már vissza is kaptuk az első házit kijavítva, ami nekem 34/35 pont lett (1 pontért kifelejtettem egy részfeladatot...), úgyhogy ott legalább már beloptam magam a tanár szívébe. Maga ez a tény annyira nagy hatást gyakorolt rám, hogy a következő órára egyszerűen elfelejtettem elmenni :D Legközelebb emlékeztetőt fogok beállítani a telefonomra, hogy "suli!!!" :) /Egyébként Máté eddig csak két angol órára felejtett el hasonlóképpen elmenni... Meg egyszer hajnali 2-kor sikeresen kizárta magát a szobájából, úgyhogy ki kellett hívnia a rendőrséget, hogy kinyissák az ajtaját :) Na de ennyi elég is Mátéból; ez az én blogom, még akkor is, ha mindhármunk szülei ezt olvassák :)/ Ha már suliról írtam ennyit, akkor még világgá kürtölöm azt az örömhírt is, hogy a jövő félévben befejezendő diplomatervemhez sikerült kiszámítanom egy képletet, amit kb. április óta próbáltam összehozni a konzulensemmel. </kockulás>

Azoknak, akik eljutottak eddig az olvasásban, mesélek egy-két "amerikai" dolgot, ami az otthonitól némiképp eltér. Például egy liter benzin átszámítva nagyjából 140-150 Ft-ba kerül. A számoláshoz csak egy dollár-forint és egy gallon-liter konverziót kellett végezni. Az utóbbihoz hasonlók miatt már kigyűjtöttem magamnak egy kis cetlire a váltószámokat, ugyanis az időn kívül kb. semmit nem mérnek SI egységekben. Gallon, font, uncia, láb, mérföld, col, yard, Fahrenheit a bevett errefelé, illetve Wordben is át kellett állítanom a papírméretet, mert az A4-es lap itt ismeretlen fogalom.

A benzin olcsó -- a tankönyv drága. Pontosabban: nagyon drága. A négy tantárgyamhoz tartozó könyvek átszámítva nagyjából 100 ezer Ft-ot érnek, de persze semmivel se különbek az otthoniaknál, csak itt egyszerűen ilyenek az arányok. Még szerencse, hogy nekem ezt is fizették :) A fizetésről jut eszembe: a bárokban úgy működik a bankkártyás fizetés, hogy lehúzzák a kártyát, a blokkal együtt visszaadják, és a blokkon a megfelelő rovatba tollal írva lehet a borravaló összegét megadni. Ha szerencséje van az embernek, később csak annyit vonnak le a kártyáról, amennyit tényleg megadott :) (A tranzakció nem a kártya lehúzásakor történik, akkor csak leolvassák az adatokat, és akkor kerül levonásra az összeg, amikor a pénztáros azt kezdeményezi.)

Ennyi olvasnivaló után álljon itt egy kép, amit még a legelső héten készítettek az Orientation Week keretein belül.

A vásznon lévő firka csak az általam készített kulcs akar lenni a bekarikázott arcokhoz. Ők a fontosabb nemzetközi diákok, akiket az első hét alkalmával megismertünk. Röviden, csak hogy később tudjak rájuk hivatkozni:

1: Janka, 2: Máté, 3: Steve (Kanada), 4: Tim (Skócia, eredetileg Anglia), 5: Zyggy (Skócia, eredetileg talán Thaiföld Hongkong [javítva]), 6: ??, 7: Radar (Kamerun), 8: Hadar (Izrael), 9: Lindsey (Hollandia), 10: Alina (Románia), 11: Amy (Hollandia), 12: Angie (Honduras), 13: Faraz (India). Ezzel a fehér nép táborát nagyjából le is fedtük, sőt... :)

Egyébként épp aktuális is az első hétről készült fotót feltölteni, ugyanis a napokban valamelyik hajnalban megkaptam a T-Mobile-tól az "Üdvözöljük az USA-ban" sms-t. Még pont idejében... Ennek örömére egyébként három héttel az érkezésünk után kipakoltam a bőröndömből :) Már mostam is néhányszor (kedvezményes időszakban, $1.19-ért, amit a diákigazolvány lehúzásával egyből fizetek), és egyelőre még egyetlen ruhámat se tettem tönkre. A büszkeségem növelése érdekében muszáj még "eldicsekednem", hogy végre sikerült kiolvasnom egy 300 oldalas kis könyvecskét (John és Mary), amit még otthon kezdtem el valamikor... :) Az időbeosztás nagyjából úgy volt, hogy egy hónap alatt 200, egy nap alatt 100 oldal :)

A napokban volt még próbatűzriadó a koliban. Mi ebből annyit vettünk észre, hogy amikor visszaértünk vacsi után, senki nem volt az épületben, pár másodperc múlva pedig hatalmas embertömeg tódult be az ajtókon. Úgyhogy az izgalmas részről pont lemaradtunk.

Sikerült összehozni egy találkozót is az itteni magyarokkal is: a korábban már említett Oskarral (szerbiai magyar, négy éve él itt) ill. Andrással (tíz éves kora óta él itt). Nagyon jó fejek, és ha minden igaz, még kirándulni is el fognak vinni :)

Mivel itt kevés buli van (haha), becsatlakoztam egy magyarországiba is, ahol hagyományos webkamera híján az iPhone kamerájának képét wifin keresztül a számítógépre küldve Skype-on keresztül tudtunk kommunikálni (eddig megvan? :D még nincs vége...), és a gépet tévére rákötve teljes képernyőn élvezhették a társaságomat. Éljenek az infósok! :)

Végre nekem volt a legnagyobb arcom :)

Egyébként a kapcsolattartási módszereim kezdenek kifinomulni. Van a Skype, van a szobámban helyi telefon, amit Google Voice-ról egyébként ingyen lehet hívni, van továbbá egy 0621-es magyarországi telefonszámom a NeoPhone VoIP szolgáltatásának köszönhetően, amiről én is magyarországi percdíjakkal tudok hazatelefonálni, illetve engem is belföldi hívás díjáért lehet elérni, továbbá sms-t is tudok webről küldeni otthoni díjakért. Hirtelen csak ennyi jut eszembe :) (Msn-ezni sajnos nem volt mostanában időm... :S)

Szombaton a Maine-beli Portlandbe megyünk kirándulni (Hadar visz a frissen letett New Hampshire-i jogsijával és a héten vásárolt Subarujával), illetve október közepére New York-i kiruccanást tervezünk. Hát így éldegélünk itten.

Zárásként néhány gondolat a blogról: A szemfülesek észrevehették, hogy 2-3 hete megváltozott a háttér. Gondoltam ehhez hozzáfűzöm, hogy ez egy Bostonban készült (saját) kép -- csak az egyedi megjelenés kedvéért. Remélem, hogy még nem unalmas nagyon a blog (ha igen, akkor majd néha berakok egy-két gyöngyszemet a szánalmas.hu-ról). Ami még újdonság, hogy a kommentek hozzáfűzése innentől kezdve nem kötött bejelentkezéshez, tehát bárki nyugodtan írhat! (De csak jót! Ami nem tetszik, azt törlöm ;))

A zárás zárásaként álljon itt egy Youtube-videó az autók szerelmeseinek, amit pár napja mutatott Máté, és még sokadszorra sem bírok betelni vele: Gymkhana a 650 pacis Fiestával.