Suli és miegymás

Nos, ez valószínű az utolsó "csak úgy" típusú bejegyzés. Sokat írtam ugyanis a kirándulásokról, az érdekességekről, de a szürke hétköznapokról kevésbé. Mivel holnapra nincs házim, ezért most szánok erre is egy kis időt. (Szürke hétköznapok valójában nincsenek is a UNH-en, hiszen semmire nem tudnék egyetlen rossz szót se mondani...)

Először is a szobámmal kezdeném, amit lassan kezdek belakni.

A szobám egy novemberi estén

Igazából nincs benne semmi különös, csak gondoltam legyen egy olyan kép is, ahol már van valami rendetlenség, és nem üres teljesen, mint az első bejegyzéseim egyikén. Ha ráfért volna, a kép bal oldalán lenne az ágy, ami alatt lógnak a mosott ruhák. (Az ágy gyakorlatilag egy emeletes ágy alsó rész nélkül. (Nem tudom, hogy van-e erre speciális kifejezés.)) Onnan szoktam legurulni például hétfőnként 7.50-kor, hogy kinyomjam az asztalra helyezett ébresztőt (telefont), és beérjek a 8.10-es angolórára. Ezt a remek átvezetést ki is használom, hogy írjak egy kicsit az angolról.

Ahogy azt anno megénekeltem, ez a First Year Writing nevű óra, amiből következik, hogy meglehetősen írásintenzív. A félév során emiatt épp eléggé meg is szenvedtem vele. Nagyjából egy bekezdés/óra sebességgel haladtam a leadandó response paperökkel, de utólag is azt mondom, hogy megérte a fáradozást, mert nagyon sokat tanultam belőle. (Ez nem jelenti azt, hogy már tudok angolul.) A félév során három nagy témakör volt: személyes esszé, elemző esszé és érvelő esszé. Ezek mindegyikét kb. ötször kellett beadni, első piszkozat, második piszkozat stb., majd végső formában. Így lépésről lépésre mindig javíthattunk a művünkön, ami a folyamatos visszajelzések miatt hasznos volt. A tanárnő, "Mileva néni" egy-két pillanatnyi zavar kivételével mindig nagyon rendes, kedves és segítőkész volt. Azt ígérte, hogy utolsó órára hoz glazed donutot és hot apple cidert (kb.: fánk és almalé), ami szintén nagyon kedves gesztus tőle. Azt hiszem, egy kicsit az ő órái is hiányozni fognak, pedig az órán ülve mindig számoltam vissza a perceket :)

A másik hasonló jó hangulatú órám az Advanced Control Systems I., amit May-Win Thein tart (még összesen kétszer). Ő is mindig feldobta az órát valami aprósággal; volt hogy éppen csokikat osztogatott, vagy csak épp az állandó lelkesedésével gyorsította az időt. Az is talán sok mindent elárul még róla, hogy ezen a héten csütörtökön utolsó utáni óraként elhívta a csoportot egy "informális beszélgetésre" a Libby's-be, az egyik itteni bárba. Maga a tantárgy is jó volt egyébként, sokat tanultam belőle, bár nagyon sok butaságot is láttam és hallottam May-Wintől, esetenként egy óra alatt többször is. A házimat is volt, hogy lepontozták többször is, de amikor reklamáltam, kiderült, hogy nekem, vagy legalábbis nekem is igazam volt. Persze szerencse, hogy azért ő is tud (és fog) hibát találni az én vizsgámban... :)

Estimation and Filteringből is sokat tanultam, bár Professor Kraft szilárd tudása is megkérdőjeleződött egyszer-kétszer. Inkább azt mondanám, hogy a lényegét és az értelmét nagyon jól tudta mindennek, és remekül, érthetően el is mondta (jobban és alaposabban, mint otthon), de kicsit olyan volt a hozzáállása, hogy a képletek nem fontosak, azokat bárhonnan elő lehet szedni. Nos, ez igaz, csak amikor az ember próbál megérteni valamit, és a harmadik hibába fut bele, amikor azt se tudja, hogy az most tényleg hiba, vagy csak valamit nem ért, az bosszantó tud lenni. Ebből a tárgyból ma tartottam egy húsz perces prezentációt, ami szerintem elég jól sikerült, és nem is lettem kifütyülve a szerény angolom miatt :) A vizsga hazavivős lesz, ami nekem azért különösen jó, mert legalább az én sebességemmel is van esélyem befejezni.

A negyedik tárgyam a linuxos, azaz az Operating System Programming, amit Russel tart. Ő mindig nagyon precíz és felkészült, és nagyon érti amit csinál. A félév során eddig három nagyobb programocskát kellett beadni (a negyedik még függőben van), és mindegyiket úgy kaptuk vissza, hogy mind a programkód, mind a teszteredmények alaposan át voltak nézve, és bele volt javítva. A BME-n ilyet az öt évem alatt egyszer se láttam. A tárgynak (is) köszönhetően kezdek megbarátkozni a Linuxszal; mostanság Ubuntut szoktam használni. Előreláthatólag ebből a tárgyból lesz egyébként a legrosszabb jegyem, mert a kirándulások miatt a házikkal mindig késtem egy-két napot (legutóbb négyet is), a vizsgán pedig az időlimit miatt megint el se fogok jutni az utolsó két kérdésig, ahogy ez a ZH-nál is volt.

Na és ha már Linux és programozás:

C-program részlet

Ez András egyik pohara, amit a nála rendezett hétvégi LAN party-n kaptam lencsevégre. A buli nagyon jól sikerült, bár kevésbé szólt a LAN-ról, mint az egyéb szórakozásról. Utólag is köszönet érte a szervezőnek! :)

Ha nem Andrással és az ő ismerőseivel (elsősorban Artemmel) vagyunk, akkor általában Zyggyvel és Timmel, vagy éppen Hadarral találkozunk/kajálunk/pubozunk. Jóba' vagyok még nagyon a szomszédommal, Andy-vel (Andrew) is, bár őt már legalább egy hete nem láttam. Valamikor azt hiszem át is kopogok hozzá.