Washington, D.C. - A folytatás

Második nap hajnalok hajnalán keltünk, hogy odaérjünk a 7:30-as reggeli elejére, ahol egy vicces fekete fiatalember fogadott minket, amolyan reggelit felügyelő és utántöltő emberke. Mindenkitől megkérdezte, hogy honnan, milyen országból jött. Természetesen még ő sem hallott soha Magyarországról, ezért nálunk folyton csak visszakérdezett, hogy "Hungry?" (= éhes). Még szerencse, hogy volt ott egy másik kedves vendég, aki segített nekünk, hogy nem azt kérdezi a bácsi, hogy mik vagyunk, hanem hogy honnan jöttünk...

Nade... Megreggeliztünk, majd elmosogattunk magunk után (ha tudtam volna, hogy ez így működik, valószínű inkább magam előtt is elmosogattam volna...), és elindultunk a Washington-emlékműhöz, hogy a torony tetejéről megcsodálhassuk a kilátást. (Az előző postban elfelejtettem írni, hogy a csúcson lévő, oldalanként két-két ablak pirosan villog, és olyanok, mintha az emlékmű szemei lennének.) Én a magasban nem készítettem képeket, úgyhogy ezzel is adós maradok egyenlőre. Mivel ez van gyakorlatilag a középpontban, szinte minden látszik fentről: észak felé a Fehér Ház, kelet felé a Kapitólium, délre a Jefferson-emlékmű, a Potomac-folyó és egy kicsit a Pentagon, nyugat felé pedig a Lincoln-emlékmű és a Reflecting Pool. Lefelé, mialatt a lifttel megtettünk az 500 lábas (kb. 150 m-es) utunkat, mutattak érdekes kőbe vésett ábrákat, amik még az építés idejéből származtak.

Ezután kelet felé vettük az irányt, vagyis a Kapitólium felé. Itt körülbelül tizenkettedszerre is átmentünk fémdetektoron (persze, órát, láncot, övet mindig levenni előtte...), az ugyanis sehol nem maradhat el. Itt a körbevezetéshez kaptunk hangos tájékoztatót is, ahol meséltek a Kapitólium történetéről, építéséről, átépítéséről stb., meg pl. hogy milyen erősek az oszlopok, amik a kupolát tartják, de számokra nem emlékszem, és amúgy is értelmetlen (US customary, és nem metrikus [javítva]) mértékegységben mondták...

Sajnos a Kapitóliumról is csak később tudok képeket mutatni, csakúgy, mint a következő állomásunkról, a Légi- és Űrmúzeumról. Ez utóbbi látogatása is nagyon jó kis program volt egyébként. Repülők, űrhajók, űrszondák modelljei voltak kiállítva, például a Columbia és ehhez hasonlók. Volt néhány 1:1 méretarányú darab is. Még Jankának is nagyon tetszett, pedig ő volt a legkevésbé érdekelt az egészben. És ez a múzeum is teljesen ingyenes volt.

Bár mindenki ódzkodott tőle, azért csak sikerült rávennem a többieket, hogy még menjünk el megnézni a Pentagont. Ennek a közelében a többiek se csináltak képet, és persze én sem, ellenkező esetben valószínűleg ez a bejegyzés már nem születhetett volna meg. (Szinte méterenként volt "NE FOTÓZZ!!!" tábla...) Megnéztük az ottani 9/11-es emlékművet, és utána még elsétáltunk a közelben lévő légierős emlékműhöz (Air Force Memorial). Itt már elég messze voltunk ahhoz, hogy lefényképezhessük a Pentagont is, íme:

Washington-emlékmű, Pentagon, repülőgép

Egyébként engem kicsit meglepett, de be lehet jutni szétnézni (ugyanígy a Fehér Házba is), de ahhoz 1-3 hónappal korábban kell jelentkezni, és nekem külföldinek még a szokásosnál is bonyolultabb, úgyhogy ezt majd legközelebb.

A harmadik napról a következő bejegyzésben!