Washington, D.C. - A kezdet

Az időm ugyan most se engedi, de úgy érzem, nem várhattam tovább a washingtoni bejegyzés megírásával. (Főleg hogy hamarosan Kanadáról kell majd írnom.) Mivel még csak az én fotóim állnak rendelkezésre, én pedig sokszor nem fényképezek ("a többieknek úgyis megvan"...), néhány dologról nem tudok (jó) képet feltölteni, de idővel ezt is igyekszem majd korrigálni.

Szóval... hogy is kezdődött el... November 11. (csütörtök) az USA-ban állami ünnep (Veterans Day), így tehát suli se volt. A pénteki angolórát kihagyva pedig már négy napos lett a hétvége, így megszületett a kirándulás ötlete. Csütörtökön 5:15-kor indultunk el a Babcockból, hogy elérjük a bostoni 8:30-as gépet. A társaság ugyanaz volt, mint New Yorkban: hárman magyarok, Lindsey és Marloes hollandok. Az Airtran gépével a tervezett 1 óra 20 perc helyett 1 óra 5 perc alatt meg is érkeztünk a Baltimore-i reptérre (BWI), ahonnan mindössze fél órás buszutat követően Washington közepén találtuk magunkat. Innen még kicsit metróztunk a hostelig, ahol kiderült, hogy megint női szobába akartak rakni minket. Én már nem szóltam semmit... Viszont a hibáért cserébe nem tízágyas, hanem egy nyolcágyas szobát kaptunk. Éljen! (A hostel egyébként ugyanahhoz a lánchoz, a Hostelling Internationalhoz (röviden HI) tartozott, mint amelyik New Yorkban is.)

Washingtoni utcakép

Délután elindultunk, hogy nyakunkba vegyük a várost. Az elején nem is igazán akartuk elhinni, hogy a nagy amerikai fővárosban sétálgatunk, hiszen még szinte embert is alig lehetett az utcán látni, annyira nyugis volt minden. Egyébként minden nagyon szép, rendezett, tiszta.

Nagyobb térkép

A fenti térképen látható, hogy hol volt a szállásunk (a 11. és a K utca sarkán... fantáziadús nevek :)). A térképre nézve talán nem meglepő, hogy az első utunk a Fehér Házhoz vezetett. Egyébként nagyjából minden látnivaló ezen a környéken csoportosult.

Egy nem túl jó kép a Fehér Házról

Innen már látszott a Washington-emlékmű is, ahová aznap már sajnos nem tudtunk bemenni, mert minden jegy elkelt. Belépőért egyébként itt semmilyen állami jellegű múzeumban vagy látványosságnál nem kellett fizetni.

Mit nekem egy kis Washington-emlékmű...

Mire ott is körbenéztünk, sétálgattunk a napos időben (kb. 15-20°C volt, november közepén!), szép lassan be is sötétedett. Már csak arra volt energiánk, hogy átsétáljunk a szintén közelben lévő 2. világháborús emlékműhöz, ahol a Lincoln-szobor is található.

A 2. világháborús emlékmű, háttérben a Lincoln-emlékmű

Látvány Lincoln bácsi lábaitól
Vajon miért hívják a tavat Reflecting Poolnak? :)

Szerintem egyébként Forrest Gump is itt beszélt, és Jenny ebben a tóban rohant oda hozzá, de már olyan rég láttam a filmet, hogy nem vagyok biztos benne.

A másnapi korán kelésre való tekintettel ezután vissza is battyogtunk a hostelbe, és lefeküdtünk.

Folytatás következik...